|Mesélőként|
Messze bent, a város szívének északi részén zajongás töri meg a királyság településeire jellemző békességet. Katonák agresszív kiáltásai is vonalai tarkítják a barakkok előtt elfutó utcát. Rabot fogtak. Ritka eset a bűnözés egy hasonlóan békés és jó közigazgatású uralom alatt, ám az ilyen jelenetekben mutatkozik meg igazán az a végrehajtói brutalitás, ami azoknak jár ki jog szerint, kik meg merészelik sérteni a szent jólétet.
- Bevonszolni és megkorbácsolni rögvest! - hangzik a haragos ítélet a viszonylag fiatal tábornok-asszonytól. - Azután tömlöcbe vele. A teliholdat már test nélkül vigyorogva fogadhatja.
Mielőtt útjára menne, a rab nő mellett elhaladva acélkesztyűs öklével csókoltatja meg annak egyébként is már kék foltos arcát. Ropogó hang jelzi az állcsont sérülését.
A barakk kapuin kívülről emberek hol gyűlölködő, hol szörnyülködő tekintete kíséri a vonszolt bűnözőt saját, jól megérdemelt kamrájába. Előbb azonban levetkőztetik, s előkerítik a korbácsot.
- Dögöljön meg odabent! - hallik egy dühöngő öregember szitokszava, mely úgy hat, mintha köpné.
- Vesszen! - visong egy asszony, egyik öklével az ég felé verdesve, másikkal tizenéves kisfiát szoknyája mellett tartva.
A katonák, megelégelve az eluralkodó gyűlöletvihart, igyekeznek integetve és taszítva útjukra bocsátani a felkavart tömeget.
- Elég legyen, emberek! Megkapja a magáét, a királynőre esküszünk! Folytassátok életeteket tisztességesen, legyen számotokra példa a hasonló söpredék sorsa. Ne rontsa meg szíveteket a gyűlölködés, menjetek és folytassátok napotokat!
Lassan bár, de az összegyűlt tömeg szerteoszlik, s valóban napi teendőik felé veszik az irányt, ki az feldolgozóüzembe, ki haza, s ki a főtér irányába. Akárhogy is tűnnek csöndesebbnek pár perc leforgásával, az ilyen - meglehetősen ritka - esetek huzamosabban felkavarják a lakosokat és a katonákat is egyaránt. Szándékosan ártani a békének, zaklatni az embereket, egyszóval bűnözésre adni a fejét valakinek, jelentős méretű vakmerősére és egy hatalmas merőkanálnyi eszementségre utal. A lehetetlennel határos feladat megszökni a törvény elől, főleg az Oniryxhez hasonló nagyvárosok esetében.
Az utcák népszáma a normális százalékokra csökken vissza, miután egy-két unatkozó civil is eltávozik, megelégelve a korbácsolás látványának örömeit.
A város visszanyeri eredeti nyugalmi szintjét, az északi rész pedig csöndessé válik. Senki nem hallhatja az odabent szenvedő sikolyait, még akkor sem, ha tényleg lenne alkalma rá az őt meglelő eszméletvesztés alatt. A főtérre visszaérkeznek eladók és vevők, beindítva a piaci életet, messzi sarkokról pedig füst kezd terjedni az üzemből, tompa, kongó hangok kíséretében.
Messze bent, a város szívének északi részén zajongás töri meg a királyság településeire jellemző békességet. Katonák agresszív kiáltásai is vonalai tarkítják a barakkok előtt elfutó utcát. Rabot fogtak. Ritka eset a bűnözés egy hasonlóan békés és jó közigazgatású uralom alatt, ám az ilyen jelenetekben mutatkozik meg igazán az a végrehajtói brutalitás, ami azoknak jár ki jog szerint, kik meg merészelik sérteni a szent jólétet.
- Bevonszolni és megkorbácsolni rögvest! - hangzik a haragos ítélet a viszonylag fiatal tábornok-asszonytól. - Azután tömlöcbe vele. A teliholdat már test nélkül vigyorogva fogadhatja.
Mielőtt útjára menne, a rab nő mellett elhaladva acélkesztyűs öklével csókoltatja meg annak egyébként is már kék foltos arcát. Ropogó hang jelzi az állcsont sérülését.
A barakk kapuin kívülről emberek hol gyűlölködő, hol szörnyülködő tekintete kíséri a vonszolt bűnözőt saját, jól megérdemelt kamrájába. Előbb azonban levetkőztetik, s előkerítik a korbácsot.
- Dögöljön meg odabent! - hallik egy dühöngő öregember szitokszava, mely úgy hat, mintha köpné.
- Vesszen! - visong egy asszony, egyik öklével az ég felé verdesve, másikkal tizenéves kisfiát szoknyája mellett tartva.
A katonák, megelégelve az eluralkodó gyűlöletvihart, igyekeznek integetve és taszítva útjukra bocsátani a felkavart tömeget.
- Elég legyen, emberek! Megkapja a magáét, a királynőre esküszünk! Folytassátok életeteket tisztességesen, legyen számotokra példa a hasonló söpredék sorsa. Ne rontsa meg szíveteket a gyűlölködés, menjetek és folytassátok napotokat!
Lassan bár, de az összegyűlt tömeg szerteoszlik, s valóban napi teendőik felé veszik az irányt, ki az feldolgozóüzembe, ki haza, s ki a főtér irányába. Akárhogy is tűnnek csöndesebbnek pár perc leforgásával, az ilyen - meglehetősen ritka - esetek huzamosabban felkavarják a lakosokat és a katonákat is egyaránt. Szándékosan ártani a békének, zaklatni az embereket, egyszóval bűnözésre adni a fejét valakinek, jelentős méretű vakmerősére és egy hatalmas merőkanálnyi eszementségre utal. A lehetetlennel határos feladat megszökni a törvény elől, főleg az Oniryxhez hasonló nagyvárosok esetében.
Az utcák népszáma a normális százalékokra csökken vissza, miután egy-két unatkozó civil is eltávozik, megelégelve a korbácsolás látványának örömeit.
A város visszanyeri eredeti nyugalmi szintjét, az északi rész pedig csöndessé válik. Senki nem hallhatja az odabent szenvedő sikolyait, még akkor sem, ha tényleg lenne alkalma rá az őt meglelő eszméletvesztés alatt. A főtérre visszaérkeznek eladók és vevők, beindítva a piaci életet, messzi sarkokról pedig füst kezd terjedni az üzemből, tompa, kongó hangok kíséretében.
