Teremtéstörténet
A kezdetek kezdetén egyetlen lélek vándorolta az ürességet. Csak saját létezését ismerve, a magányosság tengerében úszott. Nem voltak társai, családja, csak egyként létezett, mint hatalmas energiák gyűjteménye. Az energia idő nélkül járta be a végtelenséget, majd egyszer, hirtelenül, felébredt benne az öntudatosság. Magára ismert az energia, s megvetette saját magányát. Az ürességbe mélyülve új kívánsága akadt. Tudni akarta, milyen igazán élni. Tudni akarta, milyen az, ha több lélek van jelen, s együttlétükkel segítik társaikat. Az ereje megvolt ahhoz, hogy létrehozza a kezdetek családját, s ezt a szeretet teljes erejével valósította meg. Megosztotta testét, a tiszta energiát, és először létrehozta az angyalokat. Az angyalok a mindenható istennő, Nadyun hírnökei. Azzal a feladattal áldotta meg őket, hogy az utánuk létrehozott, ténylegesen élő lelkeket szolgálja. Létrehozta terrát, amit saját, immáron létező társaival, az angyalokkal együtt alakított, hogy tökéletes legyen az élet befogadására. Különböző terepek, növények, s állatok és erős bestiák, kik mind élelemként és veszélyként szolgálnak. Nadyun nem kívánt könnyű életet létrehozni, hanem igazán tanulni akart, így kellő nehézségeket állított a következő teremtése elé. Emberek. Az emberi lelkeket megteremtette, saját energiájából, hogy azok megszerezzék az életet s annak minden létező formáját. Nadyun kíváncsisága az egekben, míg a szenvedők a földön.
Nadyun megszabta az élet szabályait, de még ő maga sem tudta, hogy milyen következményei lesznek. Aggodalmai keletkeztek saját világával szemben, s mint aggódó anya, karjaiba vette az “elsőszülötteket.” A magányt jól ismerte, s ezen gondolattal hozta létre leggyengébb gyermekeit. Az elsőszülöttek 5, tudatlan emberből állt. Nadyun a védelmükre sietett, saját hibáitól félve, s az emberek között élt, mint istennő. Habár ezzel ő maga megszegte a törvényeket, ha az alkotó teszi meg azokat, akkor megbocsájtható. A mindenható anya védelme alá vette a gyengék csoportját, míg szemében elég erőssé nem váltak. Nadyun tiszta szeretetből tanította meg őket arra, hogy éljenek túl ebben a világban. Védelemre, támadásra, gyilkolásra, s az élet minden egyéb tevékenységére megtanította őket. Isteni tanár, mindenható anya, a hatalmas istennő. Látva gyermekeinek tudatlanságát, újabb eszközzel ruházta fel őket.
Mágia. Szabályait átgondolva, s lelkükben fluxtestet létrehozva képesek voltak Nadyun szálain keresztül az ő erejét sajátjukra fordítani. Ez megadta a gyilkolás és védelem alapját, bármennyire limitált is legyen. Az élet szabályaihoz vélte az újdonsült lélekrészt. Nem hagyhatta, hogy elpusztítsák magukat, így limitálta a fluxtest fejlődését. Ha túl sokat használták, akkor fájdalomra bírta őket, ha irányították magukat, jutalmat kaptak. Fluxtestük tükrözte a lélek színét, s érzelmi állapotuk véglegesen befestette. Ha közelebb kerültek az istenek kezeihez, akkor erősebbé váltak, ha messzebb, akkor pedig sajnálva Nadyun maga vette őket ölébe. A mágia erős, de mindent megalkotott. Villámokat irányíthatnak, s bizonyos fokig lehetséges volt az élet szabályainak megszegése.
Nadyun okos volt, de egyben szigorú is. Főleg, ha a saját világáról volt szó. Tudta, hogy nem élhet velük örökké, s tudta, hogy az emberek változni fognak. A fluxtest a lélek tükre lett, mely megtestesítette az emberi változást, s ez a mágiájuk típusán nyilvánult meg. Aki a sötétségbe került, csak a sötétségbe nyúlhatott segítségért. Aki a mennyekbe emelte kezét, angyallá változhatott. Ki a világ egyensúlyát látta, a villámok mestere lett, aki a rombolást éltette, a tűz kőré ült. Voltak, kik az erdőkbe menekültek, mint a természet egyetlen mentsvára, mások a tenger mélyére merültek, hogy feltárják saját lelkük titkait. A lélek változása diktál.
Nadyun, látva gyermekeinek örömteli arcát, elhagyta saját fizikai létezését, s végre biztos volt saját teremtményeiben. Egyedül hagyta őket, s nyom nélkül visszatért a felhők kanapéjára, hogy fentről figyelje a világ történéseit. Az élőkben ez hatalmas nyomot hagyott. Voltak, kik a sötétségbe merültek, s elvetették az istennőt, amiért elhagyta őket, s voltak, kik még jobban fordultak felé. Az emberek külön csoportokra oszlottak. Azokat követték akikben a legjobban hittek, s elhagyták az eredet helyét abban a reményben hogy újra megtalálják az édesanyjukat, vagy hogy megtalálják életük igaz értelmét. A csoportok több száz éven keresztül vándoroltak, majd voltak, de előbb vagy utóbb mind letelepedtek. Kialakultak az affinitásaik, s az immáron limitált mágiaművészet segítségével értek új magaslatokba. Mindenki harcolt, s mindenki legjobb érdeke szerint próbált élni. Meghaltak saját családjaikért, s nemzeteket hoztak létre. Bekerültek a hősök közé, majd legendájuk tovább élt, mikor már lelkük réges régen eltűnt.