|Ulgard, Vendurl Műhelye|
|Johanna|
Oriel jóízűen kiéli magát, incselkedni Temarral túl könnyű és túl mulatságos. Még csak pár órája van Ulgardban, de jól érzi magát. Kifejezetten jól. Sikerült kellemes társaságra találnia. Még ha Temar sértődöttnek is tűnik, valószínűleg férfias méltóságát igyekszik védeni. Ezt persze Oriel meg tudja érteni és nem is szándékozik a férfit mélyen megbántani.
- Már bocsánat, de nem tűröm, hogy egy ismeretlen így beszéljen velem! - mondja Temar dühösen, s szégyenkezve. - Az üzletet értékelem, de kérem figyeljen a szavaira!
Oriel abbahagyja a kacagást, s mosolyogva kér őszintén bocsánatot:
- Sajnálom, hogy játszottam veled! Tudod, nem volt nehéz, s múlatni volt kedvem. Sajnálom, tényleg. - Lantját vállára övezi, készen az indulásra, majd hozzáteszi: - De amit mondtam, nem hazugság. Lehetne sokkal több önbizalmad, ha ilyen arccal áldott meg az ég! Légy szemfüles! - kacsint, majd elfordul. - Szép napot!
Johannával együtt távoznak a műhelyből, s elindulnak a... valamerre. Ő csak megy az árral, követi a lányt, hisz ő az egyetlen kettejük közül, aki ismerős a fővárosban. Séta közben Johanna emlékezteti korábban tett ígéretére.
- Szóval, akkor mit is ígértél? Egy előadás csak nekem?
A férfi örömmel hallja, hogy a lány emlékszik az ajánlatra. Valóban nagyon felcsigázhatta, ha komolyan gondolta.
- Igen, pontosan azt. - pillant vissza rá Oriel. - A lantom és a furulyám is készen áll, bármelyiket is választod. Azonban szükség volna egy helyre, ahol valóban privát lehet az az előadás. Volna ötleted, esetleg?
Szeme sarkából a férfi egy világos alakot tekint meg. Ha feltekint, egy másik Valgrüna repül fejük fölött, avagy inkább közvetlen előttük. Mi több, úgy tűnik, feléjük tart; ereszkedni kezd Johanna és Oriel láttán, arca nem túl kedélyes, bár bájos. A nő reptéből földet ér előttük alig három méterre.
Johanna azonnal a földre térdel, üdvözölve a Valgrünát. Oriel kezdetben azt se tudja, hol van, de késleltetve követi a lány példáját, és szoknyáját megemelve bal térdre ereszkedik.
- Nevani-Delmon Lilla, Valgrüna, A Templom nevében érkezem. Clavis Johanna, a Johanna Életszerese bolt tulajdonosa ellen érkezett bejelentés szerint illegális szereket árul. Az üzletet azonnali vizsgálat alá vetjük, személye ez idő alatt őrizet alá helyezendő. - Jelenti ki a nő fennkölt, ellentmondást nem tűrő hangnemmel.
A férfi tekintete nem különb Johannáétól: mindketten meglepődötten néznek vissza az előttük tornyosuló Valgrünára. Talán más indokból, de erre szinte biztos, hogy egyikük sem számított. Oriel nem is érti a jelenetet. Igyekszik még összerakni a nő által felvázolt helyzetet. Johanna törvényellenes dolgokba nyúlt volna? Jó társaságba került mellette? Kezdi megkérdőjelezni pozíciójának egészségét.
- Induljunk! - Parancsolja a Valgrüna.
A páncélos nő megindul, Johanna követi, ha minden a norma szerint halad. Akármi is legyen, Oriel gyanakodva bár, de követi Johannát. Ha itt jelenetet rendez bárki is, a férfi abban a pillanatban kihátrál. Semmi kedve nincs törvényszegéssel kapcsolatos ügybe keveredni. Nem tett semmi rosszat, s másért sem fogja elvinni a balhét.
|Johanna|
Oriel jóízűen kiéli magát, incselkedni Temarral túl könnyű és túl mulatságos. Még csak pár órája van Ulgardban, de jól érzi magát. Kifejezetten jól. Sikerült kellemes társaságra találnia. Még ha Temar sértődöttnek is tűnik, valószínűleg férfias méltóságát igyekszik védeni. Ezt persze Oriel meg tudja érteni és nem is szándékozik a férfit mélyen megbántani.
- Már bocsánat, de nem tűröm, hogy egy ismeretlen így beszéljen velem! - mondja Temar dühösen, s szégyenkezve. - Az üzletet értékelem, de kérem figyeljen a szavaira!
Oriel abbahagyja a kacagást, s mosolyogva kér őszintén bocsánatot:
- Sajnálom, hogy játszottam veled! Tudod, nem volt nehéz, s múlatni volt kedvem. Sajnálom, tényleg. - Lantját vállára övezi, készen az indulásra, majd hozzáteszi: - De amit mondtam, nem hazugság. Lehetne sokkal több önbizalmad, ha ilyen arccal áldott meg az ég! Légy szemfüles! - kacsint, majd elfordul. - Szép napot!
Johannával együtt távoznak a műhelyből, s elindulnak a... valamerre. Ő csak megy az árral, követi a lányt, hisz ő az egyetlen kettejük közül, aki ismerős a fővárosban. Séta közben Johanna emlékezteti korábban tett ígéretére.
- Szóval, akkor mit is ígértél? Egy előadás csak nekem?
A férfi örömmel hallja, hogy a lány emlékszik az ajánlatra. Valóban nagyon felcsigázhatta, ha komolyan gondolta.
- Igen, pontosan azt. - pillant vissza rá Oriel. - A lantom és a furulyám is készen áll, bármelyiket is választod. Azonban szükség volna egy helyre, ahol valóban privát lehet az az előadás. Volna ötleted, esetleg?
Szeme sarkából a férfi egy világos alakot tekint meg. Ha feltekint, egy másik Valgrüna repül fejük fölött, avagy inkább közvetlen előttük. Mi több, úgy tűnik, feléjük tart; ereszkedni kezd Johanna és Oriel láttán, arca nem túl kedélyes, bár bájos. A nő reptéből földet ér előttük alig három méterre.
Johanna azonnal a földre térdel, üdvözölve a Valgrünát. Oriel kezdetben azt se tudja, hol van, de késleltetve követi a lány példáját, és szoknyáját megemelve bal térdre ereszkedik.
- Nevani-Delmon Lilla, Valgrüna, A Templom nevében érkezem. Clavis Johanna, a Johanna Életszerese bolt tulajdonosa ellen érkezett bejelentés szerint illegális szereket árul. Az üzletet azonnali vizsgálat alá vetjük, személye ez idő alatt őrizet alá helyezendő. - Jelenti ki a nő fennkölt, ellentmondást nem tűrő hangnemmel.
A férfi tekintete nem különb Johannáétól: mindketten meglepődötten néznek vissza az előttük tornyosuló Valgrünára. Talán más indokból, de erre szinte biztos, hogy egyikük sem számított. Oriel nem is érti a jelenetet. Igyekszik még összerakni a nő által felvázolt helyzetet. Johanna törvényellenes dolgokba nyúlt volna? Jó társaságba került mellette? Kezdi megkérdőjelezni pozíciójának egészségét.
- Induljunk! - Parancsolja a Valgrüna.
A páncélos nő megindul, Johanna követi, ha minden a norma szerint halad. Akármi is legyen, Oriel gyanakodva bár, de követi Johannát. Ha itt jelenetet rendez bárki is, a férfi abban a pillanatban kihátrál. Semmi kedve nincs törvényszegéssel kapcsolatos ügybe keveredni. Nem tett semmi rosszat, s másért sem fogja elvinni a balhét.