You are not connected. Please login or register

Ulgard

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1Ulgard     Empty Re: Ulgard on Pént. Ápr. 12, 2019 3:50 am

|Vanessa|

Ábson nem kicsit melléfog izgatottságában, ugyanis mint kiderül, a küzdelemnek helye nem a főtér. Óriásit csalódik, mosolya lekókad és bután, már-már szomorúan néz vissza Vanesszára.
"Egek, komolyan? Itt ez a sok ember és nem szórakoztatjuk őket? Amikor az élet örömeiről beszélt, ilyesmire gondoltam..."
Becsmérlő szavakat vél felfedezni a zajban, melyek tisztán érthetően rá irányulnak. Egy kis beégés nem veszi el a kedvét az amúgyis esendő küzdelemtől, de többet várt az itteni emberektől. Akárhogy is, ma is tanult valamit.
"Legközelebb énekelnem is kell." Még mindig pezsgő feje nem engedi lankadni az apró kudarc miatt, igyekszik tudatalatt gyerekes viccekkel szórakoztatni saját magát. "Kíváncsi volnék azonban, tudok-e egyáltalán énekelni. Régen daloltam már..."
Dalolászhatnékja támad, de inkább nem szólal meg, mert vicc ellenére komolyan megkérdőjelezte énektudását. Nem mellesleg pár szigorúbb tekintet mered rá iménti baklövése után.

Az újabb repülésből leérkezve egy ismerősnek tűnő helyszín kellős közepén álldogál. Nem csoda, hisz járt már itt évekkel korábban. De amilyen rossz az emlékezete, megkérdőjelezi pár tereptárgy korábbi jelenlétét. Ki tudja, bár nem is valószínű, hogy megtartották volna a kettéhasított szénababát hat évvel ez előttről. Arra emlékszik.
Ismerős arcok is felbukkannak, de a nevüket semmi pénzért nem tudná megmondani, abban biztos.
Újra előkerül jókedve, lévén: mégiscsak lesz közönsége. Mi az hogy, ráadásul katonák és újoncok, ami mindjárt azt jelenti, hogy tudják értelmezni a küzdelem mozgásainak jelentőségét. Többnyire, legalábbis reméli, hogy így van.
- Napsugaras tavaszi napot kívánok! - bólint mosolyogva, többször is, más-más irányba, hogy mindenkit üdvözöljön.
Vanessa szavainak hallatára és az oktató távozására Ábson ismét jól belekerül a hangulatba. Egypár bemelegítő szökkenést végez, majd megropogtatva mind a tíz ujját egyszerre, lerázza azokat, s felhőtánc alapbeállásban intő mozdulatot tesz Vanessa felé.
- Remélem vagy olyan izgatott, mint én, kapitány! - szól felé. - Fogadd szimbolikus üdvözletét népemnek eme küzdelmen keresztül, avatásod alkalmából!
Kilép az alapállásból, s csípőre tett kezekkel várja az oktató visszatértét. Mikor az megérkezik a felszereléssel, az adandó alkalommal fel is kapja a védőfelszerelést, majd kedve szerint kiválaszt egy másfél méteres gyakorlóbotot. Nem szereti a kardokat, az eredetieket sem, nemhogy a fakardot.
Botját súlymérés indokán megforgatja maga előtt és fölött, majd készenléti állapotba helyezi magát, hogy a vezénylés szerint kezdhessék meg a párharcot, amint Vanessa is készen áll.
- Táncoljunk!

Felhasználó profiljának megtekintése

2Ulgard     Empty Re: Ulgard on Pént. Ápr. 12, 2019 3:10 am



Vanessa a fejét a férfihez kapja, amint meghallja, hogy hangosan kijelenti a párbajt. A kapitány már szóba hozta, de tartja hangját. 
– Párbaj? Itt? Miről beszél ez a bolond? – kérdezik többen a főtér körül, itt-ott egy meglepődés hangjával követve.
A valgrünák egyúttal kényelmetlenül érezik magukat a férfi kijelentése miatt. Meglepődnek, de mindenki egyfajta komoly arcot vett fel.
– Látom elöntött téged a saját elméd – néz a férfire büntető szemekkel. – Általános Jóléti Szabályzat tiltja a köznép megzavarását – mondja monoton hangon –, de ezt egy volt őrnek nem kéne mondanom – fogja a fejét Vanessa.
Néhányan elismétlik, s helyeslik Vanessa szavait, de van, aki jelen esetben elnézi.
– Na, Vanessa, látod, hogy túl izgatott a férfi – szól fel Lilla.
Vanessa nehezen tűri a szabálysértést, de tudomásul veszi rövidesen, hogy az ő hibája is a történetek ezen sorozata. A száját harapó kapitány körülnéz, s az emberek habár hablatyolnak a téren, különösebb gond nincs kialakulóban. Az ex őr férfi szavai után végül újra felszólal a kapitány.
– Adva a körülményeket, s jólelkemet, most az egyszer elnézem – mondja a lelkét nyomasztó mondatot, majd visszatér az eredeti témára. – Ahogyan mondta, párbaj, de csak egy megméredtetés – hagy egy rövid szünetet, míg körülnéz – komoly tétek nélkül.
A valgrün csapat újra a boldogsághoz kap, majd néhányan el is indulnak a legközelebbi edzőtérre.
– Induljunk is, ne zavarjuk a lakosokat tovább – mondja Vanessa, ahogy a férfi felé fordítja fejét.

Vanessa a férfit újra ruhájánál fogva felkapja, majd a csapat nagy részével az ulgardi őrképzőhöz repülnek. A várostól nincs nagy távolságra, így az út rövid. Egy faépület mögé mennek, ahol egy nagy, sárgaporos tér van, melyet az őrök képzésekor használnak. Tele célpontokkal, raktárakkal, s miegyébbel. A valgrünök nagy számú érkezése váratlan, s az ott élő őrök és oktatók nagy meglepődések közepedte mennek ki a térre, hogy megtudják, mi a nagy alkalom.
– Üdvözlöm a katonákat – tiszteleg a főoktató –, mi járatban az egység? Csak nem vészhelyzet van?
Az előtte álló kapitány a férfire mutat.
– Egy kedves párbaj lesz vele, szeretné megtudni, hogy mekkora a szakadék, amibe éppen beleesett – válaszolja Vanessa, erőt sugallva.
A főoktató veszi az adást, s a felszerelésekért rohan. Eközben a valgrünák, őrök és jelenlévő oktatók kényelembe helyezik magukat a téren lévő padokon, melyek a párbajkör körül vannak.



Felhasználó profiljának megtekintése

3Ulgard     Empty Re: Ulgard on Csüt. Ápr. 11, 2019 2:48 am

|Főtér|
|Vanessa|

"Végre! Kíváncsi voltam, milyen lehet repülni, de az biztos, hogy nem próbálnám ki újra."
Valószerű, hogy csupán a helyzeti tényezők miatt érzi így Ábson, de komolyan gondolja. Kvázi áldozatként lebegni valaki markaiban nem a legkényelmesevb érzés. Lefelé hát!
A zuhanás gondolatát nem kedveli, főleg nem akkor, mikor érzi a gyorsulást, ám ellenkezőleg, élvezni kezdi a sebességet arra a pár másodpercre, míg tart. Kár, hogy rövidesen földet is érnek. Bizony, milyen kár...
A megkönnyebbülés sóhaját engedi ki a férfi, mikor már talajt érez talpa alatt. Mindez persze csak az után esik meg, hogy ténylegesen landolnak, addig is körbe nézelődik az embereken, kik visszanéznek rá. Látja őket összesúgni, rá mutogatni. Azokra, kikkel sikeresen és véletlenül szemkontaktust talál, rámosolyog és integet némán.

Hamarost személyesen felé érkeznek kérdések, a tolongás pedig gyilkos méretű. Mintha soha nem láttak volna barnabőrű embert... Oké, ez valószerű és jogos, ám mégis; Ábsonnak válaszolni is alig akad ideje.
"Nézzenek oda, de lelkesek!" Ábson szíve repes az ismerős tekintetek láttán. Kíváncsiság, tudásvágy, a megismerés ígéretével kecsegtető ismeretlen; itt van előttük valami új. Valaki új. Ezen az alkalmon pedig bűn nem kapni...
- Ábson vagyok, kwandu vér, ám Nadiya Királyság szülötte! - büszkén kihúzza magát, mindkét karját megfeszíti, ahogy kezeivel csípőjén támasztja meg azokat. Hangját enyhén megemeli, hogy a kérdezőket túlharsogja, lehetőleg mindenkinek kielégítve kíváncsiságát. - Kalandor vagyok, harcművész és fehér népetek különc barátja!
Vad, már-már gyerekes vigyor ül ki képére, egyáltalán nem leplezve sem izgatottságát, sem örvendő lelkét.
- Itt és most pedig, barátságos erőmérés szemtanúja lehet minden kedves jelenlevő! - Hangját a lehető leghangosabbra emeli, hogy mindenki hallhassa körülöttük. Enyhén meghajolva, oldalról mutat vissza Vanessa irányába. - Ünnepeljük kapitányotokat a napon, mely róla szól! A párharc közte és köztem, a kwandu vér képviselője közt zajlik majd!
Élvezi a showmester szerepét, amíg arra alkalma van, ha már így önkényesen kijelölte magát annak. Odahaza, Tűzbástya városában gyakran csinált hasonlót. Meg kell hagyni azonban, hogy az akkori közönség a jelenlegi töredékénél is kisebb méretű volt, s csupán gungwabsho bemutatót tartott. Ahhoz képest most...
Hallhatóan felkacag jókedvében, a szót pedig már lathatóan eldobta magától, arccal Vanessa, testtel a tömeg nagyobb része felé fordulva.
"A vérem szinte pezseg. Errefelé tudják, mi az a közönség!"

Felhasználó profiljának megtekintése

4Ulgard     Empty Re: Ulgard on Csüt. Ápr. 11, 2019 12:50 am

|Főtér|
|Ábson|

– Akkor gondolom indulhatunk is – mondja Vanessa ahogy elmosolyodik –, de előbb értesítem a testvéreim, hogy ne legyen unalmas.
Vanessa hátának irányába megfordul a levegőben, s a férfit erőből húzza maga után, hogy kövesse ugyanazt a mozdulatot. Ekkor ketten a főtér felé gyorsítanak, majd egy sebes zuhanás után a főtér fölött lelassulnak, s megállnak a valgrün egység felett. A Templom emberei kíváncsian várják az új kapitány magyarázatát, de szinte mindenki megérti szándékát, mikor a szemébe néznek.
– Vanessa, mit csinálsz szegénnyel? – kérdezi tátott szájjal egyik nővére, Lilla. – Rakd le szegényt, nemhiszem hogy jól érzi magát!
Vanessa a férfira pillant, s egy csekély kacajt ereszt el.
– Nyugi, tudom hogy bírja, régen őrként dolgozott – szól vissza Vanessa. – Viszont, ami érdekes – folytatja, torkát köszörülve –, akárhogyan is, le szeretné mérni erejét.
Vanessa családja sokféle módon reagál a kijelentésre, s szinte minden testvér egyszerre kezd el beszélni hozzá. Csalódottság, büszkeség, hihetetlenség érzései keverednek a tömegben. Ezt a hirtelen vitát a főtéren lévők csodával nézik.
– Annak a férfinak vége, az biztos! – mondja egy öreg kereskedő, ahogyan nézi a ruhájánál fogott embert.
– Szerinted mit csinálhatott? Nem úgy néz ki a valgrüna arca, mintha komoly probléma lenne! – szól a férfi kijelentése után a kirakata előtt álló asszony.
– Ha én azt tudnám – ereszti el a kereskedő férfias nevetését –, de az igaz, hogy ilyen látványhoz sose tudnék hozzászokni! Ez a második valgrena szentelés, amit láttam, de tényleg nem mindennapi!
– Nekem ez volt a harmadik, de igaza van – a nő a templom tömegére pillant, majd vissza a kereskedőre –, valóban csodálatos!
A tömeg próbál nem belekötni a történésekbe, így csak a körülöttük lévő emberekkel próbálják megbeszélni, hogy talán mi történik. Ez nagy hangzavart kelt, olyan nagyot, hogy a templom tömegét is túlbeszélik. Teljesen olyan, mintha a havi nagyvásár lenne, csak a kereskedők, vásárlók, és lovaskocsik helyett egy elit egység és híveik okozzák.

Vanessa nyugtatja tesvéreit, majd mindenkivel megérteti, hogy mi történt pontosan. A családja kellő érdeklődést fejez ki a férfi iránt, a nyitottabb lelkű testvérek kikapják őt Vanessa markából, hogy beszéljenek vele.
– Honnan jöttél? – kérdezi az egyik. – Mivel foglalkozol? Miért hagytad abba az őrséget? – további kérdésekkel bombázzák négyen, csillogó érdeklődéssel.
Érdekli őket, mert a férfi elég merész hogy párbajt kérjen, de nem úgy néz ki, mint akinek sok tapasztalata van, vagy lenne elég pénze jó felszerelésre. Vanessa fejét fogja nővérei képe láttán.
"Ilyen képet mutattok a lakosok előtt?" – kérdezi magától, de sokszor jön elő ez a viselkedés.
Vanessa nem kedveli ezt a kíváncsiságot, de a valgrünák nem töltenek sok időt más emberekkel járőri feladaton kívül, így ha esélyük van, ráharapnak.



Felhasználó profiljának megtekintése

5Ulgard     Empty Re: Ulgard on Szer. Ápr. 10, 2019 3:05 am

|Főtér felett|
|Vanessa|

A megkönnyebbülés kölcsönös, mindjárt jobb abban a tudatban lebegnie, hogy a biztos kezek között, sértetlenül fog földet érni.
- Mit ne mondjak, hamar túltettünk rajta. - vigyorog jókedvűen Ábson. - Örvendek hát, hogy a félreértést tisztáztuk. Ábson vagyok.
Mivel kezet fogni nem tud, ugyanis az alighanem az életébe kerülne, inkább csak ökölbe szorítja jobbját és fejmagasságban ráfeszít, tenyérrel Vanessa felé.
Két szokás közül választhat mindig. Vagy a barbár módszert, melyet apja részéről ismer, vagy a királyságit, amit ugye jelenleg nem kivitelezhet. Marad így az előbbinél.
- Való igaz, ennél a pontnál már inkább azon aggódom, hogy fényes ceremóniád után ily helyzetbe kerültünk. Egyikünknek sem kedvező, így azt mondom, legyen.
Szemei a küzdés ígéretétől égnek.
- Imádom a megmérettetést! Közönség előtt pedig csak még szórakoztatóbb.

Felhasználó profiljának megtekintése

6Ulgard     Empty Re: Ulgard on Szer. Ápr. 10, 2019 2:40 am

|Főtér felett|
|Ábson|

Vanessa nagyot sóhajt, mely segít neki megkönnyebbülni, viszont fejét felkapja a férfi szavának hallatán.
– Szóval olyasmit – merész mosolyt csal arcára.
A kapitány nem szeret harcolni, de a párbajokat mégis kedveli. Talán az őrségben szolgált idejére vezethető vissza, ahol sokat kellett másokkal küzdeni, gyakorlás céljából. Néhány riválisa is lett, köztük egyik húga is, ki a mai napig próbálja felülmúlni. Vanessa szívében tárolja minden vele találkozott ember nevét, azokét meg különösen mélyen, kikkel már harcolt. Ez persze csak a királyságban lévő emberekre vonatkozik, mivel minden kívülállót elítél.
– Tudod mit, barbárok fia – szólítja meg a markában tartott férfit, s kihívó szemekkel néz rá –, ma nem vagyok szolgálatban.
A nő próbál arra utalni, hogy akár most lerendezhetik a párbajt. Nem egy hirtelen személy Vanessa, de szeretné a szégyenteljes helyzetet egy kellemes emlékre fordítani.
– Talán mindkettőnk hibája ez a rosszindulatú szóváltás, s az én részemről jár a bocsánatkérés – kezdi Vanessa –, de valljuk be, a szemeid nem azt árulják, hogy így kelljen ennek véget vetni.
Vanessa árulkodóan kihívó mosolyát a férfira szegezi.
– Barbárok fia, ha készen állsz, most véget vetünk a szégyen gondolatának, még csírájában – Vanessa szemei égni kezdenek –, s élhetsz a párbaj lehetőségével. Talán még közönségünk is lesz, pár testvérem biztosan végignézné – kuncogott magában a lány.

Az újdonsült kapitány immáron úgy néz a férfira, mint első ellenfelére a valgrena címének megszerzése óta. Az, hogy ugyanazon a napon történik, mégjobban izgatottá teszi. Habár rangjának talán nem megfelelően viselkedett, s ezt valóban soha sem fogja elfelejteni, a férfi láttán úgy vette észre, hogy szükséges a figyelmeztetés. Talán úgy érzi Vanessza, hogy fontos ember lehet a jövőben? Az igazat megvallva, a kalandorok esetében ez sosem tudható, hiszen egyik napról a másikra halnak meg, főleg a naívabbak. Vanessa csak néhány alkalommal dolgozott a kalandorokkal, s mindegyik személy önző képet festett. Volt, hogy varázsbestiák veszélye fenyegette a várost, s akkor ő volt az, aki felkérte a céhet, hogy segítsenek. Látott ott mindenféle embert: Izmosnál izmosabb mágiaművészek, harmatgyenge kardforgatók, dúsgazdag avagy iszonyatosan szegény személyek kavalkádja volt. Hangosak, halkak, szinte mindenben különböznek, de mindannyian úgy vallják, hogy a pénz aranyszájú. Abban biztos lehet mindenki, hogy azon a pár napon sokat tanult.

Úgy tűnt, hogy Vanessa figyelmen kívül hagyja a férfi zuhanás iránt kifejezett aggodalmát, de mondandója végén megnyugtatta:
– Akkor se engednélek el, ha meg akarnál ölni – mondta teljesen anyás arckifejezéssel kísérve.

Felhasználó profiljának megtekintése

7Ulgard     Empty Re: Ulgard on Szer. Ápr. 10, 2019 1:52 am

|Főtér|
|Vanessa|

Szórakozottan kacag egy rövidet Vanessa megjegyzésére reagálva.
"Na igen, humorérzékem az van, tudok róla és büszke is vagyok rá."
Jóízű mosolya érzéketlenül fagy arcára, mikor éri a felismerés, hogy semmi vicceset nem mondott. Mi több, nem is szándékozott semmivel viccelődni. Valami szagos számára, márpedig biztos benne, hogy valamit Vanessa értett félre. Pedig könnyen lehet, hogy ő siklott el valami fölött...
A dühös arc, mely rámered rövidesen a nő iménti szavai után, csak összezavarja a férfit, de azt meglehetősen is kitűnő mértékben.
"Valami rosszat mondhattam. Pedig meg mernék esküdni rá, hogy jól használom a magyart. Bár meg kell hagyni, a városiak eleve máshogy beszélnek."
Vanessa újonnan szól, szavai tartalmára pedig Ábson felvonja mindkét szemöldökét.
- Egy szóval sem említettem hasonl...
Mondandóját elharapja, nyelvét szerencsére nem, mikor is a nő hirtelen kapja fel a levegőbe, aztán repíti fel magukat a magasba. Eleinte csap egyet-kettőt a levegőbe, hogy szabaduljon, eredménytelenül, na és ahogy magasabbra érnek, inkább felhagy vele, csak törött lábbal nyugtázhatná a napot.
Hallva Vanessa bocsánatkérését, valamily szinten megnyugszik, hogy nem fizikai támadás éri éppen. Azonban nagyon is figyel, minden ösztöne azt súgja neki, hogy márpedig a táskájában levő fegyvert használva kiszabadítsa magát.
Hallgat viszont. Bármennyire is intenzív teste vészjelzese, nyugodtan függ a levegőben. Nem szándékozik sem magát, sem a nőt megsebezni.
- Értem én. - mondja felfogva a hallottakat. Elgondolkodik kicsit és rájön, hogy valóban volt valami hasonló tanítás a kiképzései alatt, ám értelmezni is nehezére esik mai napig az itteni hieararchiát. - Ez esetben én kérek bocsánatot a félreértés miatt. Egy percig sem kérdőjeleztem meg tudásodat, ám kihívást véltem hallani részedről. Na és tudod, egy barátságos erőmérést sohasem utasítanék vissza.
Utolsó mondatánál egy bohó, de velejéig őszinte mosolyt villant. Főleg azért, mert komolyan gondolja, de részben attól is fél, hogy talán itt ereszti el őt a nő. Kellemetlen landolás volna ilyen magasból.
- Igen, valami olyasmire gondoltam kihívás alatt.
Szemeit behunyja és képessége szerinti legangyalibb mosolyát felvéve megkérdi:
- Ugye azért leteszel majd?
Remél benne, hogy ez így történik, s a földre érve első dolga lesz mellére tenni öklét köszönete és bocsánatkérése jeléül. Jó, persze egy modoros fejbólintással kísérve.
Ellenkező esetben felkészül a legrosszabbra, ám ugyan mi mindent tehetne? Maximum egy vágást ejthet a nőn, de az vajmi kevés az életéért cserébe.
Akárhogy is lesz, elkövetkezendő másodpercei a nő kezében vannak, szó szerint.

Felhasználó profiljának megtekintése

8Ulgard     Empty Re: Ulgard on Szer. Ápr. 10, 2019 1:01 am

|Főtér|
|Ábson|

– Haha! Tudsz vicces dolgokat mondani, barbárok fia – mondja enyhe kuncogások között.
Vanessa különösen meglepődik a férfi mondandóján.
“Egy régi őr megkérdőjelezi az egység erejét? Lehet, hogy elment az esze” – gondolja magának, hogy elterelje figyelmét az emelkedő haragjáról, többnyire sikertelenül.
Vanessa immáron dühös arcra vált, személyes támadásnak vette a férfi égő szemeit. Az emelkedő irritációt megérzi a környezete is, s több szempár téved a két társalgó személyre. Emiatt az eddig is őket bámulók száma kellően növekedik.
– Ne képzeld magad nagynak – mondja dühhel égő lélekkel Vanessa.
Körbenéz, majd észreveszi, hogy mennyien nézik. Megköszörüli a torkát, majd félrenéz, s egy másodpercig dobja a szemkontaktust.
– Egy kicsit felrepítelek, túl sokan vannak itt – mondja Vanessa, majd gyorsan aktiválja a repülésre használt varázslatot.
Vanessa belemarkol a férfi ruhájába jobb kezével, majd felrepül a város felé. Amint a levegőbe érnek, visszatér az irritáltságot árasztó arca.
– Bocsánat, hogy ezt kell tennem, de nem akarom mégjobban megrontani a város nyugalmát. – Vanessa enyhén a szájára harap.
A férfi meglepedtségét megvárva újra mondandójára tért vissza.
– Nem tudom mire készülsz, de mint volt őr, tudnod kéne bizonyos dolgokról. Talán elfelejtetted, de elmondom neked. – Vanessa becsukja szemét egy pillanatra, majd előveszi igaz valgrena arcát, mely munkáját végzi. – Az Igazság Kódexe, 4. oldal, 23. jogszabály: A Templom, azonbelül Valgrün egység erejét megkérdőjelező párbaj engedélyezett. Ez a fajta párbaj éles harc, s az egyik fél halálával végződik. – mondja Vanessa, megmutatva magabiztos tudását.
Vanessa fejében sok esetleges következmény folyik le, s igazán nem szeretné, hogy ez történjen, mert biztosan a férfi halálával végződik. Ugyanakkor tudja, hogy ő maga hozta szóba, de mindenkivel ezt teszi, s sohasem találkozott még olyan személlyel, aki bolond módjára személyes ügynek veszi. Vanessa magabiztos, s tudja, hogy egysége a legerősebb az országban, s talán a világon is. A cikázó gondolatai kezdték lecsillapítani a kapitányt.

– Ha csak saját erődet szeretnéd lemérni, s azt rajtam keresztül, akkor én vétettem hibát.

Felhasználó profiljának megtekintése

9Ulgard     Empty Re: Ulgard on Kedd Ápr. 09, 2019 11:09 pm

|Főtér|
|Vanessa|

Úgy tűnik, a páros szereti ízletes szavakkal dobálni egymást, amit Ábson a legkevésbé sem vet meg; egyenesen imádja a bájcsevejt. Meglehet, hogy az egyszárnyas kisasszony ezt nem épp annak szánja, a férfi viszont nem habozik kihasználni az alkalmat, még ha csak félreértés is az ő oldaláról. Nem sűrűn szólítják meg egyébként sem, melyre a leggyakoribb indok tán az idegen természettel szembeni előítéletes félelem lehet.
- Hadd illesselek pontos válasszal; Nadiya földjein láttam meg a napvilágot, származásom azonban közvetlenül színtiszta kwandu szülők gyümölcsöző szerelmében gyökerezik. - Röpke szünet után teszi hozzá: - Avagy civilizált barbár vagyok, hangozzon ez bármily ellentmondásosan; ti földeteken ezzel illetnek legtöbbször.
A "normális" jelzőt pedig humorosra veszi a nőtől, de nem nevet fel. Szavahihetőnek és komolynak tűnik a nő, de kétli a férfi, hogy ezt akár csak ötven százalékig is komolyan gondolta volna. Látott már varázslást és repülést, de emberi szárnyakkal még nem találkozott.
Vanessa célzására lepillant a táskájára, melyben a frissen fent lándzsafej bebugyoláltan rejtezik. A fanyél viszont valóban fegyvert rejt a végén. Alighanem egy összesen harminc centis, súlyozott minidárda.
- Szeretek úgy gondolni rá, mint eszközre, mellyel kenyeremet keresem, miközben az életemed védi. - feleli a sötét gondolatra. Mosolya bíztatóvá válik, hogy megerősítse a nőt abban a tudatban, hogy márpedig nem bajt keverni van itt. - Tanításaitokat pediglen hallhattam már nagyvonalakban, múltam van ugyanis Őrségetekben. Hogy is mondjam... - állát átfogja pár ujjal, úgy gondolkodik el pár másodpercig, gyengén morogva közben. - Meseszerű, a szót dicséretként használva. Szívesen bővíteném tudástáram e téren az eljövendőkben.
A férfi egy ideig azt hitte már az imént, hogy Vanessa mrgfeledkezett kérdéséről, melyet viszont tett fel neki, ám az elkövetkezendő másodpercekben bizonyosodik be az ellenkezőjéről.
Mosolyogva hallgatja a nőt, akinek tekintete és szavai hirtelen válnak komorrá, amire Ábson csak késéssel reagál. Mosolya őszintén és sértetlenül ragyog még aközben is, hogy Vanessa egy fenyegetéssel határos figyelmeztetést hangoztat számára.
Másodpercekkel megkésve jutnak el eszméletéig a szavak jelentése, mire zavarodott pofát vágy egy röpke szempillantás erejéig.
Csöndben és mereven néz előre egy kis ideig, majd már-már idétlenül széles mosoly húzódik végig arcán.
- Ugyan, efelől sem testvéreidnek, sem neked nem szükséges aggódnotok. Templomotok egy része ismer már engem, ahogyan erkölcsös természetem tényét is. Ne feszélyezzen jelenlétem, csupán fehér népetek barnabőrű átlagembere vagyok.

Rövidesen a lány nézése, bár nem változik, valahol irritálni kezdi Ábsont. Vagy tán frusztrálni. Nem találja rá a jó szót, de biztos, hogy döfni tudna azokkal a zöld szemekkel.
Az ez után érkező bókot nem egészen tudja mire vélni. Ha egyáltalán bóknak veheti, a királynőt soha nem látta még. Reméli, hogy csak szemszínére céloz.
Ábson, zavarában, nem válaszol sem a megjegyzésre, sem pedig a megismetelt figyelmeztetésre és magyarázkodásra. Figyelmét azonban felkelti az utolsó, megemelt hanghordozással tálalt mondat.
Fehér fogakat villogtató, keskeny, izgatott vigyort láttat, majd egy mélyről dörmögő, darabos kuncogást követően válaszol is rá:
- Ezt márpedig kihívásnak veszem! - Szemei izgatottságtól szikráznak, ahogy belefúrja tekintetét a nőébe.

Felhasználó profiljának megtekintése

10Ulgard     Empty Re: Ulgard on Kedd Ápr. 09, 2019 7:11 pm

|Főtér|
|Ábson|

Vanessa a férfi ámulatán elmosolyodik.
– Jól gondolom, hogy új vagy a környéken? – kérdezi kíváncsian. – Hívhatnánk normálisnak is ezt, de valójában minden csoda, ebben a királyságban – mondja a szeretet végtelen szemeivel.
Vanessa a mondandója közben a földre teszi lábait, majd akkor veszi észre igazán, hogy mennyivel magasabb nála a férfi. Kellően meg kell emelnie a fejét, hogy az arcára nézzen. Jól végignéz a férfin, s észreveszi a táskájából kilógó fanyelet.
– Tudod, az élet gyönyörű dolog, de a végén csak a halál biztos. Az a fegyver is, s az enyém is, az életet szakítja meg. – Vanessa kissé elszomorodik, mely kifejező szemein látszik.
A férfi válasza után újabban folytatja mondandóját.
– Kérdezted, hogy milyen az én életem, ugye – kuncog az új kapitány. – Csodálatos lenne a legjobb szó rá. Nadiya lakosa vagy, szóval a Templom neked is meg kéne hogy mutassa, mi az élet igazsága. Sok fájdalom, de ugyanakkor minden gyönyör.
A férfi szemeibe néz, s komoly arcra vált.
– Egy dolgot viszont jegyezz meg: Addíg vagyok boldog, míg te, s a nép bármely személye nem követ el bűnöket – szól felsőbbrendű, komoly hangján. – Ne akard megtudni milyen a fehér sárkány haragja.

A fehér sárkány lányának nézése intimidáló, lélekbe tépő. Mindenképp tudatni akarja, hogy ha elveszi boldogságát, vagy kezét emeli testvéreire, a Templom haragjával sújt a bűnösre. Nézi, nézi, a lelkének tükrébe mászik. Smaragdzöld tengervízzel önti el a férfi szempárját.
– Kicsit hasonlít a szemed a királynőére – jegyzi meg, ugyanazon mélyre nyúló tekintetével. Ezt követve hamarosan visszavált előző témájára. – Ne érts félre, nem megijeszteni akarlak, csak tudd, hogy itt mi vagyunk az első és utolsó védőfal. A mennyszeretők ligája, a megingathatatlan szeretet ereje. – Hangja emelkedik. – Ha le szeretnéd tesztelni az erőnket, akkor szívesen keress engem, vagy a családomat – nevet fel Vanessa.

Felhasználó profiljának megtekintése

11Ulgard     Empty Re: Ulgard on Kedd Ápr. 09, 2019 6:39 am

|Főtér|
|Vanessa|

Egyetlen gondolatban feltett kérdésre érkezik egyetlen, szótlan válasz: minő véletlen ugyanis, szenzáció és lehengerlő jelenet színterévé válik a főtér! A mesébe illő, hófehér szárny felemeli a nőt a földről. Az ember repül! Ábson lélegzete eláll a látványtól, mely szemei elé tárul alighanem a közvetlen közelben.
- Hűha! - susogja magának a férfi.
"Ha egyszer is hazavisz lábam, édesapám meglepetésében el találja felejteni a nevét!"
Olybá tűnik, a nő élvezi a szárnyaló közlekedési módszert, de nem is kétség, felülről új élmény lehet látni a világot. Egy pillanat erejéig az a kérdés is átfut Ábson fejében, vajon félhet-e a magasban? Ez errefelé normális?
Utóbbi kérdésére választ kaphat, ha körülnéz. De nem néz körül. Nincs az az egyszerű ember, ki kedvét lelné hasonló látványban, s merné elfordítani tekintetét egy pillanatig is, míg esélye van jól megnézni azt magának. Nem repdes minden nap egy ember.
Vagy talán ez egy újabb téveszméje Ábsonnak, mely cáfolatot talál?
Az elkövetkezendő másodpercekben azonban kissé meglepődik a férfi. Gyanús kanyarokat tesz a repülő nő, sőt, tekintetük összetalálkozik. Ábson hirtelen zökken ki a tündérmeséből, amit annyira élvezett eddig, őszinte, gyermeteg mosolyát pedig az összezavartság érzelmének jellegzetes gesztusa módosítja hunyorgó félvigyorra.
Vanessa rövidesen majdnem-landol Ábson előtt, ám mivel az érkezését csillapított sebességgel teszi, a férfi nem érez kényszert arra, hogy arrébb mozduljon. Veszélyesnek nem tűnik, mi több, egy bájos hölgyet - szárnyakkalv - érdemes széles mosollyal köszönteni.
- Tehát tudsz repülni... - suttogja szinte szájmozgás nélkül, mielőtt ténylegesen testközelbe nem érkezik a nő.
A kérdés hirtelen és váratlanul ütközik azonban Ábson füleibe. Amilyen készséges azonban rögtönzés terén, hezitálás nélkül válaszolja, szinte mintha várta volna a kérdést:
- Sokkal szebb ez után a jelenés után, köszönöm! - Kezei csípőjén pihennek, így fogadja Vanessát, elvarázsolt állapotát nem is leplezve arcán.  Szemüvege mögül sziporgázó, vérvörös szemek csodálják immáron testközelből a csodálatos jelenséget. - Engedelmeddel, ugyanezt a kérdést tenném fel én is. Kétség sem fér hozzá, lenyűgöző lehet a világ odafentről.
Magas személy bár, még így is kicsit fel kell fordítania arcát enyhe szögben, hogy láthassa Vanessa arcát és szárnyát. Szokatlan, hisz nála általában csak kisebbek az emberek, de hé, Ábsonnak kijár épp elég a szokatlan dolgokból a mai napon.

Felhasználó profiljának megtekintése

12Ulgard     Empty Re: Ulgard on Kedd Ápr. 09, 2019 5:57 am

|Főtér|
|Ábson|

Vanessa örömteli napra kel, ámbár álmából sírva ébred. Elhagyta a fehér sárkány, viszont szárnyát ajándékként hátrahagyta. A valgrüna megérett a kapitányságra, s lelke újabb magaslatokba emelkedett. Gyorsan felriadva, meztelenül rohan át a templomon, a Faustinát keresve. Szerencséjére a szokásos helyén megtalálja, így nem kell sokat keresgélnie. A Faustina elé rohan, sírva, de hatalmas mosollyal.
– Faustina, nővérem, találkoztam a fehér sárkánnyal – zokogja örömében.
A Faustina elmosolyodik a lány testének láttára.
– Húgom, ki szent lélekkel születtél, üdvözöllek életed új szakaszában! – mondja a Faustina örömteli, erőteljes hangján.
A Faustina vezetői székéből feláll, majd Vanessa elé állva átöleli.
– Ez Nadyun akarata – suttogja a Faustina gyengéd ölelésének közepedte.

Az érzelmes pillanat hamarosan körbeér a Templomon, majd minden testvér örömmel gratulál Vanessának. A Faustina megparancsolja, hogy készüljenek a valgrena szentelésre, s mindenki szorgalmasan a dolgára indul. A Faustina Vanessához fordul, ki immáron felöltözött.
– Mond, mit mondott neked a sárkány? – kérdezi kíváncsian az anya figura.
Vanessa elmosolyodik, s megfogja vállát.
– Azt szólta nekem, hogy visszajön, ha készen állok rá – mondja kissé szomorkodva, de reményteli csillogással szemeiben.
A Faustina kissé meglepődik a válaszán, s azonnal meg is érti mondandóját.
"Te francos sárkány, miért juttatod te is a halált az eszembe" – nevet magában a Faustina.

Minden előkészülettel végez a csapat, majd másnap megtartják a valgrena szentelést. Csodás ceremónia. Énekeket mondanak, Táncokat adnak elő, prédikálnak, majd köszöntik az új valgrenát. Mindenki kezet fog vele, majd szárnyához ér minden résztvevő, jó szerencsét fogadva családjuk számára. Egy tollat pedig átad a számára legkedvesebb személynek, az elkövetkezendő napokban. A ceremónia végetér, majd a főtér ujjong, s hosszabb idő multán minden lakos visszatér a saját pörgős, avagy unalmas életébe. Vanessa láthatóan olyan boldog, mint soha életében. Családjával körbevéve, szeretett népének társaságában ünneplik Nadyun egyik csodáját. Vanessa körbe szeretne volna nézni, így megbocsájt a jelenlévőknek, s a repülés mágiáját kezdi el varázsolni. Körbeöleli magát, pördül egyet, majd ég felé nyújtja karjait, s közben a következő igét mondja el:
– Az angyalok felkarolnak engem, s ölben visznek, hogy lássam az ég csodáit.
A varázsige s mozdulat befejeztével teste felemelkedik, majd fél energia, s fél igazi szárnyát használva könnyedén száll a levegőben. Nevetve repül, jobban élvezi a varázslatot, mint mielőtt igazi szárnya lett volna. Céltalanul száguld a levegőben, mikor észrevesz egy őt bámuló alakot. Az arcára van írva a kíváncsiság, így a férfi elé repül, hogy beszélgetésbe keveredjen. A levegőben megáll, csak pár centire a talajtól, s így kérdez a férfire:
– Neked milyen életed van?

Felhasználó profiljának megtekintése

13Ulgard     Empty Re: Ulgard on Kedd Ápr. 09, 2019 4:56 am

|Főtér|
|Vanessa|

Ábson épp csak újonnan fent lándzsahegyét indult felvenni a mai nap reggelén. Arra nem egészen számított, hogy egy ismeretlen, ám érdekes és látványos ceremónia szemtanúja lesz. Mi több, késett megígért érkezési idejéhez képest, nagy szerencséje azonban, hogy egy kovácsmesternek a világ minden ideje adott az ügyfélfogadásra, főleg ha az fizettséggel érkezik.
- Hadd lám! - kapja elő legbohóbb mosolyát villogtatva a pengét, mely fényesebb és veszedelmesebb mint valaha is volt. Kicsavarja a pólyából, ám a mosoly lefagy arcáról, amint észrevesz némi érdekes változást a penge felületén. A vésések... - Eltűntek?
Rövid gondolkodás után villan be csupán elméjének, hogy a királyság módszerei mások fegyverkovácsolás terén. Itt köszörűkövekkel teszik laposabbá a fémet újra és újra, mígnem használhatatlanná nem válik. Akárhogy is, a munka minőségi, ez kétsételen, ám a barbár vonások eltűntek róla. Kár érte.
Egy sóhajt enged ki a férfi, de nem tűnik kifejezetten szomorúnak. Bármikor újracsinálhatná, ám hosszú időbe telik, nem mellesleg a vékony penge aligha bírna ki még egy vésési folyamatot.
Begöngyöli a fegyverdarabot, majd elraktározza oldalán függő táskájába.
A főtérre visszaérve, a templom előtt még mindig ott látja a díszes és fényűző ruhákban és páncélzatban ékeskedő csoportosulást. Ismeri a fajtájukat, templomosok, vallásos emberek, kik valamiféle fehér istennőt imádnak. Még magas neki a történet, ám gyerekkorában sokat hallott erről a vallásról, főleg azért, mert családját gyakran látogatták kíváncsi emberek, akik valamiért jobbnak vélték beavatni őket kultuszukba. Sokat nem tévedtek, Ábsont érdeklik a hasonló fantasztikus dolgok, ám sosem tudott igazán elmélyedni benne. Még akkoriban sem, mikor a Templom Őrségében szolgált. Elnézően bántak vele csak azért, mert tehetségesnek és erkölcsösnek bizonyult, na meg mert idegen. Ez utóbbit mai napig érzi a többi ember tekintetében. Nem tagadná le soha viszont, élvezi a különcséget.
"Kíváncsi volnék, mi ez a nagy felhajtás. Apám sokat mesélt beavatásos szertartásokról otthonunk földjein, ám ez messze nem hasonlít azok leírásához."
Hamar megtalálja a sok arc között azt, aki a ceremónia központja volt egy bő negyedórája: Nebulus Vanessa. A nevét ugyan nem tudja, ismerősnek találja a nőt. Ki tudja, talán már találkozott is vele, mikor a Templomnak dolgozott, az emlékezete ilyenekre azonban nincs kiélezve.
Észre sem veszi, hogy perceken keresztül bámul előre, Vanessa arcát vizsgálgatva. Ritka szépség, s bár találkozott nála számára vonzóbb nősténnyel is, érdemesnek találja ezt az újfajta küllemet jól szemügyre venni. Nem tudja mire vélni a látványt, a fehérséget és a túldíszes megjelenést. 
No meg mégis, hányszor láthat az ember hófehér szárnyat?
"Tud vajon repülni? Egy szárnnyal? Persze előbb azt lenne érdemes kideríteni, mégis miért és hogyan van neki olyanja. Ilyenről még csak mesében hallottam."
Gondolatok és kérdések ezrei sorakozik fel fejében a látvánnyal kapcsolatban, ám mindezt hova tenni még most sem tudja, nemhogy negyedórával ez előtt. Míg Vanessa a nép és templomos társainak gratulációit fogadja, Ábson csupán bámulja biztos távolból. Nem teljesen szándékosan, de talán már ijesztően is vizslató, vörös szemekkel.

Felhasználó profiljának megtekintése

14Ulgard     Empty Ulgard on Kedd Ápr. 09, 2019 4:09 am

Arkhan Iyusu

Arkhan Iyusu
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Helypótló szöveg.

Ikszdé.

Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.