Kalandorcéh története és működése

A történelem egy legendás csapatról tart feljegyzéseket. Vadászok, gyilkosok, kétkezi munkások, mindenek mestereiként írtak róluk meséket, verseket, melyek az utcai zenészek száját hagyta el. A szimplán kalandoroknak nevezett csapat járta a neves szigetet, hogy megélhetőséget leljenek a megoszlott nép csoportjai között. Nem szerették a kötöttséget, a bezártságot, mind a szabadság fanatikusai voltak, kik nem tudtak egy helyben ülni, s várni hogy a sült galamb a szájukba repüljön. Vándoroltak, városokban egy ideig megpihentek, majd újabb útra keltek. A különböző településekben meghallgatták az emberek panaszait, s ők pénz ellenében megoldották azokat. Új házat kellett építeni, de nincs elég munkás? Ők segítettek. Egy bestia rombolta a veteményt? Ők levadászták. Őrségre volt szükség, hogy a karaván probléma nélkül átérjen a városba? Ők mellettük gyalogoltak.

Minden munkát elvállaltak, talán néha még embereket is öltek, ha kellős ok akadt rá. A vándorló társaságnak híre kelt az egész szigeten, mivel rengeteg helyet bejártak. Térkép rajzolók keresték fel őket tudásuk miatt, bátor, naív fiatalok kérték őket, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Volt, hogy nemesi családfő kérte meg őket, hogy csatlakozzanak családjukba, s vegyék el fiaik és lányaik kezét. A csapat szabadságvágyához híven minden ilyen ajánlatot elutasított, habár volt belőle vita. Egy családként mozogtak, mivel ők egymás között nőttek fel. Egy gyerekkori ígéret, s mérdektelen makacsság összejövetele adta a vándorcsoport lelkét. A csoport három férfi, s egy nő kombinációjából állt: Galdan a lándzsa mestere, ki a banda jóképű, magas nőcsábásza, Olvius az izomagy, a két méteres hústorony, Vince a mágusszakács; valamint a vezérük, Vendetta az árnyék, ki átok mágiaművészetet használt.

A csapat élete során sok küldetést végzett, melyek közül a leghíresebb az egyik vadászatuk, a kristálypillangó legyőzése volt. A kristálypillangó egy mítikus bestia volt, ami egy híres föld alatti barlangban lakozott. Egy korai bányászcsoport fedezte fel, s csupán két túlélője volt az esetnek. Hírét járta a különleges lény, s a kalandorok a bányászfaluba térve ismerték meg a hatalmas munkalehetőséget. A falusi kocsmában kitett papírdarab hatalmas pénzjutalmat ígért a lény kiírtása esetén, s a csoport közösen beleegyezett, hogy elvállaják. A lényről sok információt nem tartalmazott, így a túlélőket felkeresték, majd hosszadalmas beszélgetés után elindultak, hogy felderítsék, milyen is ez a lény. Mit ne mondjak, hatalmas galiba volt számukra a különleges lény kiírtása. A lény fényt árasztott testéből, amit a barlang kristályai visszavertek, amiről a lény a nevét is kapta. A barlangban szinte lehetetlen volt a mozgás, mivel a kristályok a barlang teljes területén húzódtak meg, éles hegyekkel nézve egymásra. A pillangó hatalmas volt, de képes volt alakváltásra, s úgy tűnt, hogy a kristályokat is képes volt irányítani. Erősítette őket, megváltoztatta méretüket, valamint saját testét is képes volt megváltoztatni. Mindenesetre, a négy bátor lélek kidolgozott egy tervet, majd egy hosszú, órákon át tartó küzdelem után képesek voltak a kristálypillangót kivégezni. Ami ebben lenyűgöző az pedig az, hogy nem szenvedtek komoly sérülést. A bányászok csak annyit láttak, hogy egymásra estek a barlang bejáratánál, s mind azonnali álomba merültek az intenzív harctól.

A kalandorok az idő múlásával egyre kevesebbre voltak képesek, s inkább saját leszármazottaikra, s a lábaik előtt esedező tanítványaikra vetették figyelmüket. A kalandorok csoportja egy fokozatosan növekvő számú vándorcsoport lett, kik a társadalom változásaihoz igazodva beépültek a köztudatba. Nadiya Királyság megalakulásával ők egy szervezetté váltak, kik befogadtak minden szabad lelkű vándort, szabadúszót, hogy saját felelősségüknél fogva vállaljanak el munkákat, amit az emberek a falra tűztek. Egy egész modern rendszer alakult ki, a bürokrácia segítségével. A naív, magát kalandornak nevező fiatal kitölt egy jelentkezési lapot, s a kalandor céh tagjává vált, ahol megkapta a legalacsonyabb rangot. A rangrendszert a királyság maga vezette be idővel, pontosabban egy belügyi szervező, ki a céhekkel s egyéb szervezetekkel foglalkozott. Hogy elkerüljék a magas halálozási arányt, a beérkező munkákat szintekre osztották. Fogtak egy maroknyi kalandort, alakítottak egy működő, igazi vezetőséget, s elosztották a munkákat saját véleményük szerint. Így alakult ki a mai, összes rang: füles-, farkas-, szhór- és kristályvadász. A rangokra nyakláncokat készítettek, melyek mind az adott ranghoz megfelelő emblémát hordozták.

A kalandorcéh épülete a fővárosban épült meg, s az idők során többször renoválták. Habár több épületük is van, különböző településekben, az ulgardi létesítmény a legnagyobb, s az itt lévő épület felel meg a kalandorok központjának. Ide folyik be a legtöbb felkérés, s ide pottyan be a legtöbb segítségért esedező, mindennapi ember. A pultosok egyikével beszélve képes bérki kiadni egy felkérést, ami regisztráció után kikerül a nagy falra, s majd azokat letépve fogadják el a kalandorok. A papíron fel van tűntetve egy kisebb leírás, rang követelmény, s a pénz, vagy egyéb jutalom. A küldetést elfogadva pedig az azt elfogadó személy megindul, hogy elvégezze a feladatát. A legtöbb kalandor csapatokban végzi a feladatot, de ha szimpla megbízásokról van szó, mint például építkezési munkálatok, akkor egyedül is szívesen elvállalják, hiszen így a teljes összeg az ő zsebükbe kerül.
Nadiya Királyság kalandorcéhe egy szabad, de potenciálisan veszélyes élet útjára sodorhatja az embereket, függően attól, hogy mennyire nehéz megbízásokat vállalnak. Emiatt mindenféle személy megfordul, mágusoktól a mesteri íjászokig, kedves, de gyenge emberektől a legendás alkoholistákig, kiknek egyik karja hiányzik. A királyság népe értékeli a létesítményt, mivel egy extra választási lehetőséget ad mindenkinek, ha egy probléma megoldására van szükség. Fordulhatnak a Templom erejéhez, mely kérést vagy visszautasítanak, vagy drága mulatság a vége, viszont fordulhatnak a kalandorokhoz, kik általában sokkal olcsóbban dolgoznak. Nem éppen a legmegbízhatóbb megoldás, de az átlag ember, vagy aki utálja a Templomot, az őket választja. Így bizonyos vonzatban a kalandorok is az ország erejét képezik, de nem biztos, hogy háborúban mindegyik tag segítené őket. Persze, ha ki van adva a pánikparancs, akkor más a helyzet.