You are not connected. Please login or register

Ceyra

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1Ceyra      Empty Ceyra on Szer. Márc. 06, 2019 10:56 am

Arkhan Iyusu

Arkhan Iyusu
Adminisztrátor
Adminisztrátor
|Mesélőként|

Az északi kapun kívül, közel száz méterre egyetlen férfi cipekedik a város irányába. Hátán méretes, fával megrakott málhát visel, derekához kötve pedig egy keskenyebb, de annál hosszabb teherszánkó van kötve. Ellentétben a hátán hordott gallyakkal, vesszőkkel és vékonyabb ágakkal, a szánon vastagabb rönkök feküsznek. Kétségtelen, a kevés erdészek egyike, aki valahol az erdőn belül él. 
- Szép napot, öreg! - köszön mosolyogva az egyik őr. Az erdész viszonozza a gesztust, de fintorog egyet az utolsó szóra. - Ugyan, csak nézz magadra! Ezzel a kinézettel a nagyapám is lehetnél.
A többi őr is odaveti üdvözletét egy-egy bólintással, az ellenőrzési procedúrán pedig másodpercek alatt átesnek. Ismerik egymást, ahogyan mindenki mindenkit ebben a városban. Egy idegen arc azonnal kitűnne bárkinek, ami tényszerűen megkönnyíti az emberek dolgát mindenben. Ezen kívül viszont baráti viszonyt sejtet a parola, ami az egymást szóban üdvözlő két férfi között esik meg.
- A kaput nyitva találjam a visszaúton! - mondja az erdész, orrát komikusan megemelve. Egy gyenge, de jóízű kacaj közben már meg is teszi lépéseit befelé, visszaintve egy utolsót a válla fölött.
Belép a város körein belülre, ahol megáll egy pillanatra, hogy kifújja magát, s közben befogadja a város zaját és különféle szagokkal teli levegőjét. Körülnéz. Nem azért, mert keres valakit, sem azért, hogy megtaláljon valamit, pusztán az emberek közelségét élvezi, amíg teheti. Ő választotta az erdő magányát, ez tényszerű és nem félreértendő, ám olykor a magányt is megelégeli.
Perceken át tapossa a város kővel kirakott útját a főtér felé, útja alatt több embert üdvözölve tekintetével. Némelyeknek még a nevét is tudja. Kényelmetlen érzés viszont a tudat, hogy az övét alighanem az egész város ismeri. Nem egy híresség, ám néha úgy érzi, mintha még a királynőnél is jobban ismernék errefelé. Persze az üzletnek nem árt, a megélhetésére semmilyen rossz szava nem lehet, révén Ceyra "jókora és gazdag falu", ahogyan azt az itteniek naponta hangoztatják. 
- Vyde! - hangzik egy kiáltás a távolból. Neki szól, ugyanis fejét a hang irányába kapja. - Járjon a lábad, már vártunk!
Bután néz vissza erre a kijelentésre. Egy testes, félig izom és félig háj asszony áll ölbe tett karokkal a műhely előtt, ahová tart.
- Késtem volna? - Csak felvont szemöldököket kap válaszként. Röviden: igen. - Nem tudom, miért lepődsz meg, nekem nincs semmim, amivel az időt mérjem. De itt vagyok, nem haltam meg, és a fát is meghoztam.
- Addig adhatsz hálát az égnek. Ezek a szekerek dátumra pontosan el kell készüljenek. A hírnév elvárásokkal is jár.
- Nos, kettőnk közül te vagy az, aki a hírnév hátrányait nyögheti. - Szemtelen vigyor ül ki a férfi arcára, amit a nála talán húsz esztendővel is idősebb nő egy gyengébb nyaklevessel jutalmaz.
- Csak add át a szánt, hadd pakoljam le a cuccot. Addig intézd el a vénasszonnyal való üzletedet is. Üdvözlöm, add át neki! - Látva, hogy Vydeleingr értetlenségének készül hangot adni, gyorsan megelőzi. - Majd visszajössz a szánért. De siess, mert a kis drágám is várt némi sütikével.
Ez Vyde számára egy hosszabb napot jelent, amit Ceyrában tölt. Ilia asszony és férje alighanem a második családja, lányukkal pedig együtt nőtt fel. Olykor, hálaként a szolgáltatásaiért - vagy pusztán közelségük miatt -, méretesebb asztalt terítenek neki, mint vendégnek, hogy velük egyen aznap.
Egy percet sem veszteget, a szánt Iliának hagyva indul másik útjára, hogy a mai rendelést leadja.
A műhely kapui pedig kinyílnak mögötte, s a kíváncsi szemek több díszes szekeret is lelhetnek a sötét, fedett épületben a nyílászárón keresztül. Ilia eltűnik a legélesebb szemek elől is, mellékes helyiségbe vonva maga után a szánt.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.